Ma megint egyedül buszoztam suliba. Zene, séta, biosz tanulás út közben. Valahogy jól esik tudni pár dolgot. Mert amit most megtanulok, az legalább elvileg biztos pont.. mert honnan lehet azt tudni, hogy nem porlik el minden, ami éppen még áll a kis világunkban? Mert én mindig félek. Én mindig rettegek. Hogy vége, hogy semminek semmi értelme.
A nyár alatt, úgymond megszoktam, hogy Nem látom a Barátomat. Amikor összevesztünk. (Ami mint kiderült, neki csak egy kis szünetnek tűnt) Nekem olyan volt, mint egyhónapnyi kóma és árral szemben fuldoklás. Úszás? Nem. Semmi képpen sem, csak sodródás és fulladozás. Neki csak balhécska. Hm. És akkor megszoktam, hogy egy hét nem idő. Pár nap fel se tűnik. A nyár alatt megtanultam várni, a nyár végére pedig megtanultam visszasszaszólni. Nem, nem úgy van, hogy ami nem öl meg az megerősít, mert ez baromság. Csak az újabb lyukat a pánzélon próbálod befoltozni és úgy teszel, mintha te erős lennél és neked azért nem kell a páncélod azon része, ami már nincsen, mert nem is volt rá szökséged. Pedig az igazság az, hogy csak ugatsz, nehogy valaki oda merjen menni és megnézni, mi van ott? Mert ott van egy véres-sötét folt. Ami fáj, amitől rettegsz, hogy rájön valaki, hogy az sebezhető részed, ezért elfordulsz onnan. Eljátszod a Nagyot, aki bátor és merész, és szólni mer. Mert ha nem szólalnál meg, miközben valaki beszél. és neked eszedbe jut AZ, akkor sírva fakadnál és utána mi lenne a jól felépített közmegítéléseddel? Ezért én már visszaszólok. Én már megmondom, ha fáj. Mert MÁR nincs mit féltenem, engem már nem érdekel. Én most boldog vagyok. Segítek, akinek tudok, bárki mellé odaállok, de összeszedtem magam és ásom a várárkot, hogy az lassítsa a támadást, ha már a várfal és a vár romokban. A várárok a fogyás, a várárok a taulás és a "jógyerekség" és a céljaim.
Érzitek? Tudjátok?... Mi a várárkotok?
Nekem ez akkor jutott eszembe, mikor újra láttam. Meg sem lepődtem, hogy ilyen sok idő eltelt, 6 nap. Sok, rossz volt, sokat beszéltünk, de valahogy megszoktam, a lyukak eltakargatását. Csodás volt Vele lenni, a karjaiba bújni és megint bolondozni az utcán. Hátrafelé menni mert úgy indulunk el, hogy megölelt, aztán pár lépést a lábára lépve menni, és együtt lépünk és egyek vagyunk. De nem merek maradni még, pedig tudom, hogy simán elbír, de zavar, hogy nem vagyok sovány(abb). Csipkedjük egymást, csiklandozzuk a másikat, aztán nevetve adunk egy-egy röpke puszit. Már persze, ha nem játszunk megint, hogy elhúzódunk, vagy hasonlók.
Pizzáztunk. Egész nap addig nemis mertem enni, csak vizet meg kávét ittam. 32cm-s pizzának kevesebb mint a fele! Fülem már zúgott, azt hittem egyik órán el is ájulok. A gyomrom most újra korog, minden furán könnyű és a lebegés itt van velem. Egyik srác egyszer mondta, hogy biztosan azért szeretek éhezni, mert a koplalástól olyan, mintha füvezne az ember. Könnyű lebegés, kábult tudat...Csak gyengéden, nyugalmasan. Nem tudom, honnan tudja, de beletrafált. Mindig is imádtam ezt. Vagy pörgés(koffeinmérgezés..) vagy ez.
Boldog vagyok!:) Szombaton itt a névnapom, várom már a meglepetést. Van egy sejtésem, mit kapok az én Egyetlenemtől, de nem írom le :P...Imádom. Vele akarok lenni. Mindig. Azt mondta(poénból?!) hogy nekünk augusztus 8-án lesz az esküvőnk!:D Akkor békültünk ki. Október 8 pedig Hair premier. :D... nem tudom, még mit mondott..:D Bolondom, Lököttem nekem <3
Még jó, hogy a 16 évemmel, 164cm/52kilómmal (fogytam!!:D) és a sok hülyeségemmel nem szeretek bogot írni. Szerencse, hogy a naplóm nincs nálam..:D ééééés:
Napi Zene, ami átjárhat mindenkit.
